festő
Eger, 1880. május 3.– Nagybánya [Baia Mare, RO], 1962. szeptember 8.
Cziffer Sándor

A budapesti Iparrajziskolában tanult. 1895-ben beiratkozott az Iparművészeti Főiskola festészeti szakára. 1900-ban megszakítva tanulmányait, Münchenbe utazott, ahol akadémiai tanulmányokat folytatott Raupp professzor osztályán, majd Azbe magániskolájában. 1901-ben beiratkozott Hollósy Simon magániskolájába. A nagybányaiak ún. neomodern szárnyához tartozott s kezdetben az impresszionizmus, valamint az expresszionizmus határán ingadozott. Eleinte erőteljes színezésű festményekkel szerepelt, később a kifejezőbb, szintetikus formaadás felé kilépett és növendékeket gyűjtött maga mellé. Az 1937-ben megalakult Nagybányai Képzőművészek Egyesülete alelnökévé választották. Tizenhárom művel szerepelt a Nagybányai Művésztelep Jubiláris Tárlatán. 1908-ban és1909-ben a MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) kiállításain mint vendég vett részt. 1910-ben a budapesti Művészházban állított ki, és Párizsban a Függetlenek Szalonjában, valamint a Tavaszi Szalonban. 1927-ben a KUT (Képzőművészek Új Társasága ) törzstagjai közé választották. 1928 tavaszán Berlinben a Gurlitt Galériában, 1929-ben Hamburgban szerepelt sikerrel. Fontos szerepe volt a modern román festészeti életben. A Magyar Nemzeti Galéria hat képét őrzi. (Útkanyarban álló két gyerek, Tájrészlet kerítéssel, 1910; Önarckép, 1936 stb.). Munkásságáért a Munka Érdemrendet és Érdemes Művész kitüntetést kapott.
1894: Ipari Rajziskola, Budapest; 1895-1900: Magyar Iparművészeti Iskola díszítőfestő osztály; 1900: Bajor Királyi Akadémia, München; 1900-1901: Hollósy magániskola, München. 1954: Román Munkaérdemrend; 1957: A művészet érdemes mestere kitüntetés. Pályája kezdetén Hollósy festőiskolájában dolgozott Fonyódon és Vajdahunyadon. Párizsi tartózkodása során (1906-1907) Gauguin és Cézanne művészete hatott rá, s megismerte a Fauve-ok törekvéseit. 1906-ban Czóbel Béla társaságában Nagybányára ment, ahol az akkor kibontakozó neós mozgalom alapállásából a kolónia szellemi megújulásáért szállt síkra. Festészetének e korszakában a Nyolcakhoz hasonló eredményekre jutott. Az I. világháború idején átmenetileg Németországban, többnyire Berlinben élt. 1918-ban tért vissza Nagybányára, ahonnan többé hosszabb időre nem is távozott. Festészete a kezdeti francia hatások után a német művészet, mindenekelőtt az expresszionizmus felé fordult. Műveit a fölfokozott, merész színhasználat, a természettől el nem szakadó, de annak tárgyait szuverén módon átértelmező törekvés jellemzi. A 20-as évek termésében gyakoriak az alakos kompozíciók, a későbbiekben tájképművészete került előtérbe. A festőtelepen ~ művészete látványosan ellenpontozta a hagyományokhoz ragaszkodó epigon törekvéseket. A II. világháború után festészete veszített erejéből és eredeti frissességéből; színei nem épültek olyan szerves egységbe, mint korábbi művein. Önarcképei mutatják leginkább egykori önmagának festői kvalitásait. Balesete miatt gyakran műterme ablakából festette a környezetét: a régi pénzverdét, a Zazar patak partját, a malomárkot. Művészpedagógiai munkássága is jelentős.

Egyéni kiállítások
1957 • Nagybányai Múzeum, Nagybánya • Kolozsvári Művészeti Múzeum, Kolozsvár
1998 • Magángyűjtők Galéria, Budapest
2004 • Ziffer Sándor emlékkiállítás
2006 • Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig (1904-1914)
2007 • Vad színek Egertől Nagybányáig – Ziffer Sándor kiállítása
Válogatott csoportos kiállítások
1947 • Erdélyi Szalon, Kolozsvár
1962 • Tartományi kiállítás, Nagybánya
1971 • A művésztelep alapításának 75. évfordulója, Nagybányai Képtár, Nagybánya
1996 • Nagybánya művészete, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
Irodalom
Vásárhelyi Z. E.: Erdélyi művészek, Kolozsvár, 1937
Farkas Z.: ~, Művészet, 1962/12.
Passuth K.: A Nyolcak festészete, Budapest, 1967
Németh L.: Modern magyar művészet, Budapest, 1972
Borghida I.: Czóbel és ~, Ars Hungarica, 1977/2.
Borghida I.: ~, Bukarest, 1980 (monogr.)
Boros J.: ~, in: Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig (tan.), Miskolc, 1992
Mecseki E.: (kat. bev., Magánygyűjtők Galéria, 1998).

Lexikális referencia

• Magyar Festők és Grafikusok Adattára: 682, Művészeti Lexikon: IV/472
• Benezit:10/906, Vollmer:5/206

• Művei
• Hasonló festők
• Eladó
• Tanulmányok

Regisztráljon és keressen!

Eladnám a(z) Ziffer Sándor festményemet!